Szeretem az őszt, mindenféle szempontból, de horgász szemmel különösen jó, kiváltképpen a szeptember, október, néha még november eleje is kedvez a halfogásnak. 2018 októberének első napjaiban az idő kellemesen langymeleg, éjjel se hűl 6 foknál hidegebbre, nappal van ahol a 25 fokot is meghaladja a levegő hőmérséklete. Amikor ennyire verőfényes őszi napsütéses idő van, szeretek ellátogatni a Tisza számomra egyik legkedvesebb szakaszára, az ányási kanyarba.
A folyó ezen szakasza homokos partokkal tarkított, medertörésekkel és nagy mélységekkel rendelkező, többnyire akadó mentes részekből áll. A partszéli, sokáig térdig érő víz hirtelen eséssel nagy mélységbe vált, a víz alatti homokpadok, gödrök mélyén megannyi táplálékállat és hal éli életét, mit sem sejtve a horgászok fenyegetéséről. Sajnos frekventált hely ez, nyáron a pancsolók, horgászok mellett a csónakosok és a túloldali strandon fürdőzők miatt is hangos ez a szakasz, némiképp őszre csendesedik el, ideális vízállásnál rohanó vize is megnyugszik, homokos partja kiszélesedik. Tökéletes hely egy kellemes őszi feederezéshez.
Hajnalban még csönd ült a tájon
Horgász sem volt kint rajtam kívül
Érdemes persze korán érkezni, legalábbis én szeretem, ha ott ér a napfelkelte, lehet látni hol mozog a hal, ráadásul a legjobb időszakok egyike kapás szempontjából.
Taktikám az volt, hogy a sekélyebb zónát elkerülve a sodorvonalhoz ülök, és mélyebb vizet keresek. Horgászhelyemen a vízmélység nagyjából 6-8 m körüli lehetett, a sodrás is erőteljesebb volt. A jászkeszegek reményében, -melyeket ezen a szakaszon gyakrabban lehet elcsípni, mint másutt- itt foglaltam helyet. Ennek megfelelően a kosár méretét is úgy kell megválogatni. Nekem a 150 gr-os méret épp hogy megállt, de talán egy 180 gr-os megfelelőbb lett volna. A kosár megtöltve simán 200 gr felett van, így fonott dobóelőke használata nélkül a zsinórszakadás borítékolható. Azért szeretem a fonottat, mert kevésbé kapaszkodik bele a sodrás, mint egy vastagabb monofilba, valamint egy köves, akadós helyen kevésbé sérül. Én előtte a Dunán pecáztam ezzel a szereléssel, ezért az orsó dobjára telibe fonottat raktam, 0.017-es méretben. A meghorgászott távolság kb 40 m volt, a zsinórt beakasztottam az orsó klipszébe. A fonott miatt a kosár alá közvetlenül egy forgóba 20 cm 0.6-os erőgumit kötöttem és ehhez csatlakozott a 0,18-as előkére kötött 12-es Gamakatsu 20260 típusú horog. Az etetőanyagom a Dunáról megmaradt jóféle nyalánkságokból állt, kevés TTX(kukoricapogácsa), némi folyóvízi sajtos etető, valamint keszeges etetőanyag, kevés karamellás aromaporral, és csemegekukoricával, csontival spékelve.
Minőségi nyalánkság, megfelelő mennyiséggel
A horgászatot rögvest azzal kezdtem, hogy a nagyméretű kosaramat teletöltöttem lazaára nyomkodott etetőanyaggal és így dobtam néhányat ugyan arra a helyre, hogy kialakítsak egy etetőanyag sávot, melyen a halak a horgomhoz találnak. A horgom még fel se csaliztam, a halak már a kosarat bökdösték az etetőanyagért, melyet a spicc apró koppintásokként jelzett is. Ezen felbuzdulva nem is vártam tovább, a felcsalizott készséget bevetettem a kiszemelt helyre, majd letettem a botot a tartóba.
Kora reggeli színpompa
Szinte várni se kellett, hamar kapásom lett, majd meg is lett az első jelentkező, egy kisebb karikakeszeg személyében.
Rögvest utána fogtam még két ilyen méretűt, ami kicsit kedvemet szegte, ezért megpróbáltam csemegekukorica-csonti szendviccsel is, ami már nagyobb sikert aratott a nagyobbak körében is.
Ez a szép bagolykeszeg jött a kisebbek után
Közben a sűrű kitekerések miatt ugyan ilyen sűrűn etettem is, ami jótékonyan hatott halaim kapókedvére, melyet egy szép tenyeres karika prezentált is.
Kapásra várva
Két bottal készültem, eleinte úgy gondoltam két helyre etetek, egyik bottal bentebb, a másikkal a part menti zónát tapogatom le, Végül elég volt egyel horgászni, a kapások sűrűsége és a folyamatos csalizás miatt túlzottan megoszlott volna a figyelmem.
Később már a nap is feljött a túloldali fák fölé, a szemközti horgász is előbújt csónakjából, valamint az én oldalamon is megjelent két horgász.
Újabb vehemens kapásom lett, meg is fogtam, éreztem nagyobb, mint az eddigiek! Sajnos menet közben leakadt, gyanítom jászkeszeg lehetett, melyekért titkon idejöttem!
No sebaj, hiszen ezt követte egy újabb szép, tenyeresnél már nagyobb karika.Hamarosan jókora bólintások a spiccen, bevágás után éreztem, ez nem karikakeszeg! Szákolásnál nyugtáztam, végre egy csodaszép jászkeszeg volt a horgon!
Színpompás jász
A nap csalija kétségtelenül a csemegekukorica-csonti szendvics volt
Dugig mindenféle jóval
Ahogy a nap feljebb kúszott az égen, úgy a kapásaim is egyre fogyatkoztak, végül eredeti tervemhez híven bevetettem második feederem is, ez már finomabb felszereléssel, a part közelében csonti csalival, ám csak nem akartak mozdulni a spiccek. Végül a part mentén sodródó hínár és rucaüröm miatt folyamatosan bólogató botomat kivettem, ám azonnal kiderült talán nem is az uszadék miatt bólogatott a spicc! Végül egy fiatal balin pihegett a szákban.
Egy kisebb balin kívánta meg a csontit
Újabb kapástalan időszak után, a benti etetésen figyelő botom spicce, egyszer csak bődületes kapással jelezte, hogy valami nagy beköszönt! Bevágás után éreztem, hogy nagyon szép halat fogtam, de alig hogy felocsúdtam, már meg is indult és éreztem, hogy megy, mint a gőzös! Hiába engedtem a féken, halam erősebb volt, és megtépett! Talán ez volt a hosszabb csend oka. Minden esetre lassan közelgett az ebédidő, a halaim is eldeleltek, utána még fogtam mutatóba egy szép bagolykeszeget, végül pakolóra fogtam a dolgot.
Egy szép bagolykeszeg jött végszóra
Szerény, de annál szebb teríték. Több társuk felmentést kapott a fotózás alól
Festői szépségű hely ez, ugyanakkor ismét bebizonyosodott, hogy nem könnyű terep halfogás szempontjából, jó helyismeret és sok tapasztalat szükséges, talán egy sekélyebb rész jobban adta volna a halat, netán mélyebb jött volna be, minden esetre az idő nagyszerű volt, és a fogásra se panaszkodok!
Az ártér is tele van látnivalókkal. Géva(?) gomba
A csücsök. A homokzátony tavaly még nem volt ott!
Pazar homokos lankák a túlparton
Lefelé nézve
Írás, fotók: Szili Dániel (Danius)
