A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.

Réges-régi történetek-Bemutatkozik a Borzanat

1219 011

Horgásznaplómat lapozgatva botlottam ebbe a több mint 10 évvel ezelőtti történetbe, a Tisza-tó csukái akkor még jóval kevesebb pergetőhorgásszal találkoztak, így a kezdők is, mint akkoriban én, fantasztikus élményekkel gazdagodhattak.

Indulás hajnali háromkor, november végén, mennyire más horgászni felkelni, mint munkaügyben, ezt mai fejemmel már igencsak értékelném. Fél hét körül érünk a kikötőbe, számomra hihetetlenül nagy tömeg fogad, úgy látszik, történik valami a vízen, igaz lehet a szóbeszéd, ami hallatán mi is nekiindultunk, eszik a csuka? Gyors pakolás után frissen vásárolt Tomosom segítségével vágunk neki az igeretek szerint járható útnak.
Semmi baj nincs is az öblítő csatorna bejáratáig, a máskor békésen csordogáló zsilip egy hegyi patakhoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy valami eszméletlenül mocskos, saras lé folyik ki ezerrel. Komolyan, mint egy fenékküszöbnél, szemmel látható a felső és alsó víz közötti különbség. Ketten vannak előttünk akik kitrimmelik a motort és nekivágnak, az első simán bejut, ám a második elvéti, fennakad egy tuskón, kereszt befordul, majd nagy kapkodást követően valahogy visszacsorog. Rendezi a sorokat és másodikra bejut, de úgy, hogy a csónak orrában ülő a kockázatosabb ponton evezővel segít az iránytartásban. A Tomost elég bonyolult trimmelni, meg le is áll az istenadta így arra gondolok, hogy majd felevezünk, vagy kiszállok a partra és behúzom a ladikot. Nekiszaladunk evezővel, a víz persze erősebb, sokkal, így kikormányozzuk a hajót a partra és kiszállok. Hármat lépek, a negyedikre beleragad az egyik lábam, az ötödikre a másik is és combközépig süllyedek.
No, trimmeljük csak azt a Tomost! Társam nekiáll bütykölni, én meg tartom a ladikot, 10 perc után csak megkérdezem mi újság. Kiderül, hogy a felfogatás szétesett és bent leledzik a vízben. Újabb 10 perc után sikerül a mocsokból kihalászni az alkatrészeket és összerakni. Node nem indul be. Ekkor már harmadszorra akartam pofára esni a híg iszapban, ami mókásan hangzik, de nagyon nem az, így elkezdtem visszamászni a ladikba. Amihez megint kellet vagy 10 perc, mert gyakorlatilag egy stabil pont nem volt, amint megtámaszkodhattam volna. Visszacsorogtunk és húzkodtuk a Tomost, de csak nem indult be, közben megérkezett egy ismerős csónak, de csak sajnálkozni tudtak, segíteni nem. Amíg mi szenvedtünk egyre-másra érkeztek a ladikok és elleshettük a taktikát, ami abból állt, hogy fullgázon nekihajtottak a kifolyónak és ha a kritikus ponton nem akadtak fenn akkor bejutottak. Úgy döntöttünk megpróbáljuk a villanymotorral, evező rásegítéssel.
Nekiszaladunk, 1m/perc-es tempóban tudunk haladni a villanymotor fullgázon, én az orrában evezek, társam a csónak végén egy rúddal taszigálja a ladikot. Meglepően simán bejutunk. Ismerőseink megvárták, mi lesz velünk és ahogy túljutunk a nehezén, ők is nekivágnak és simán bejönnek. Egy darabig mögöttünk poroszkálnak, majd meg akarnak előzni. Minden jótett azonnal elnyeri méltó büntetését, amikor mellénk érnek beléjük kapaszkodunk és húzatjuk magunkat, hiszen nagyon sok időnk elment, jó lenne haladni. Húznak, de ez az ő motorjuknak is sok, nagyon kínkeservesen haladunk, társam közben lelkendezik már és arról beszél, hogy milyen jó az ilyen kaland után halat fogni, meg ez az igazi Tisza-tó. Nem tudom, nekem a szenvedés nem feltétlenül kell a halfogas előtt, no meg persze hol vagyunk mi még a halfogástól.

1219 001

Igencsak keskeny az öblítőcsatorna


Fél kilenc körül jár már az idő, mire a Szilas fokra érünk. Ismerőseinket elengedjük, hamar látótávolságon kívülre is érnek, mintha menekülnének, mi viszont ki vagyunk éhezve a pecára, így rögtön megállunk a bejáratnál, bar elég zavaros a víz itt. Támolygó kanalakkal kezdünk, mi mással, ezüst illetve sárgaréz színnel. A kikötőben hagytuk a hozott kis súlyt, marad a 20 kilós helyben a ladikkal kapott, és azt le nem teszem, sodor is a szél rendesen, mert ugye az is fúj. A kanál mozgását nem is érzem, társam azt állítja igen, de minden második dobásra leakad. Le is ülök, töltök magamnak egy teát és csodálom a tájat, no jó, igazából csak bambulok ki a fejemből, és azon gondolkodom, hogyan is tudnánk érdemben horgászni.

1219 002

Szél borzolta tuskós

1219 003

Kis képzelőerővel az egykori fasor iránya nyomonkövethető

1219 004

Ugyanaz a tuskós, pár száz méterrel beljebb, még a nap is kisütött


A zavaros víz nem tetszik, a szél se, így megegyezünk, hogy beljebb megyünk, egész a Borzanat végére. Viszont csak villanymotorral tudunk menni, így hatalmas ötletem támad, sleppeljünk. 20 méter után leakadok, mehetünk vissza, újra elindulunk, de talán ugyanott járhatunk, amikor társam akad le, megint visszamegyünk. Ez így hosszú út lesz, látjuk be és inkább reggelizni kezdünk, kedélyesen beszélgetve, szendvicset majszolva poroszkálunk a Borzanat vége felé. Sokan vannak bent, de halistennek van azért még hely, legtöbben a tározó felőli nádas felől vannak bekötve és a mederben úszózva várják a halat. Pedig a sekélyebb részen vannak tuskók mindenütt, ezernyi búvóhely a halaknak. Pont két ladikkal szemben állunk meg, és kezdünk horgászni, legyen már közönségünk is. Nem súlyozunk, csak csorgunk az itt már csendesebb széllel, dobok egy rövidet, próbálgatom a kanalat, közben a szél szépen átsodor a tuskók közé. A tuskósban nagyon sekély a víz, nem tetszik, így nagy bátran kidobok a tuskókon át a nyílt víz felé, alighogy megindítom a kanalat koppan egy jót, aztán elnehezedik, bevágok és egyből felburványlik a víz.
Jééé hal! Megindul keresztbe, mint a gyorsvonat, meg a fék is megnyekken. Szólok társamnak, hogy húzza már kijjebb valahogy a csónakot, szót fogad és kilöki a ladik orrát a nyílt víz felé. Elég rossz helyen állunk, ha idehúzom, már nem kellene szaladgálnia, mert mindenhol tuskó, meg gally. Már fáradt mire a ladikhoz ér és elfogadom a segítséget, társam ügyesen e is emelő első szándékkal a ladikba. Nagyon szép, hosszú egészséges hal, olyan hármasra saccoljuk.

1219 005

Közeledik az első halunk

1219 006

Egyszándékú kapás, nem csipegetni, megenni akarta a kanalat


Mérjük, fotózzuk a halat, közben szófoszlányokat sodor felénk a szél az addig békésen úszózók felől. Amíg elrendezem a halat, társam dobál rendületlenül, azta hallom, elég lassan nézek fel, de a jelzett irányban még látom a tekintélyes burványt. Lemaradt a dög, pedig jó hal volt-közli. Lassan elkészülök, dobok a meder felé, és beleakadok a lerohadt vízinövénybe, bevágok neki, hogy lejöjjön a nagyja a villantóról, bele is csuklózok, érzem nem oly koszos a villantó, mozog. Aztán rögtön koppan, elnehezedik, odahúzok megint hal. Ez kisebb kiló harmincas. Közben csónaktársamnak újabb hala marad le, kezd kicsit morcos lenni. Sodor a szél, dobálunk tovább. Talán ötöt dobok, amikor újabb gyönyörű rávágásom van, húz a hal rendesen, közben látom, társam is bevág ő is fáraszt és szól, hogy jó lenne lesúlyozni, mert ez jó hely. Jópofa kérés, mindketten fárasztunk, de fél kézzel kidobom valahogy a 20 kilós súlyt és rálépek a kötélre. Bevesszük a halakat, mindkettő olyan jó erős másfeles körüli. Azért 10 dobásból 3 hal az jó arány. 3—1-re vezetek, ez is jó. Leülök újra enni, társam dobál, dobál, műcsalit cserél, akaszt, a hal lemarad, morcos. Botot cserél, de pár dobás után visszaveszi az előzőt, azonnal kapása van, de le is marad, egyre morcosabb. Közben nézem az úszózókat, mert hogy, hogy nem, most is pont két csónakkal szemben sikerült megállnunk. Ők se tűnnek boldognak, pont velük átellenben fogjuk a halakat és az úszóiktól 10 m-re dobálunk. Azt persze nem látják, hogy a kapások zöme a meder tuskósor felőli törésén van, ahol a lerohadt vízi növényzetben bújnak meg a rablók, és ahogy áthúzzuk felettük a csalit, onnan rabolnak rá. Befejezem a második reggelit és dobálok tovább, nem variálok, egy csali van fent reggel óta, fogok vele, társam meg úgyis cserélgeti. Kisebb szünet a kapásokban, mert vagy 20 percig nincs halam, de ütés se. Húzom a csalit, elakad, nincs messze így csak ki akarom tekerni, nem rángatom ki a zöldségből, jön, de olyan furán. Mi a fene ez, hagyja el a számat. Mi lenne, halad van, förmed rám a csónaktárs, de addigra mar én is érzem a rúgást a boton. Na szép ez jól megfogott. Mentségemre szólva ez a legkisebb, olyan 50 centis lehet, mérés nélkül vissza is dobom, meg is kapom, hogy lassítsak, nagy a szám, remélem nem gondolja komolyan. Újabb pár dobás után épp mesélek egy sztorit, amikor rendesen odadörgöl egy csuka a kanálnak, úgy meglepődöm, szinte megijedek és elcsuklik a hangom. Cseppet sem haragszom rá, nem is oly kicsi, amint közel ér nem is húzom, annyira, hagy fáradjon, erre elkezd forogni, mint egy aligátor, mire irányba fordítom vagy négyszer magara tekeri a zsinórt, rendesen megkötözi magát. Kézzel veszem ki, de nem érem át a nyakat, így félve ugyan, de a kopoltyúja alá nyúlok. Megúszom, nem vergődik, így csak két helyen szúr meg a szilványlemeze.

1219 007

Újra csuka a horgon

1219 008


Amíg fotózom, társamnak újabb hala marad le, mar nem is tudom hányadik, nem értjük miért nincsenek meg a halai, nekem olyan szép egyszándékú kapásaim vannak. Mindenesetre társamnak jóval több akciója volt mégis én vezetek 5-1-re. Közben rendesen lesodródunk a pályáról, tervünk az, hogy visszaállunk az elejére, de a két úszózós csónak hogy-hogy nem átköltözött a tuskósor elé. Kicsit azért visszamegyünk és lesúlyozunk. Alig állunk meg újabb halam van, olyan standard másfeles lehet, de túl rövid pórázon hozom fel, ki akarom kapcsolni a visszaforgás gátlót, hogy hosszabbítsak a madzagon és magamhoz húzzam, pillanatra lazul csak meg a kontaktus, mégis lemarad. Kanalat cserélek, hiszen lemaradt egy halam, kabala. Könnyebbet, nagyobb felületűt rakok fel és az itt tisztább víz miatt sötétebb színűt. Gyorsan igazolódik is döntésem helyessége, pár dobáson belül újabb csukát akasztok, mar a bevágásnál érzem, hogy akadón keresztül jön a hal, vagyis csak rúg, nem jön. Szidom a bokrot, de mire nekikezdek leszabadul és hirtelen 60 fokkal másik irányba mutat a fonott, alig bírom utolérni a halat és felvenni a kontaktust. Társam csak ekkor néz fel, nagyon nem érti miért baj az nekem, ha hal van a horgomon. Talán ekkor kezdenek el mindkét ladikból pergetni is a két úszós peca mellett, mégis én fogom a következő halat is. Szép két kiló körüli, mint az átlag halaink ma. 7-1-re vezetek, kezdem kellemetlenül érezni magam. Rendben van, hogy fogom a halat, de nem a társam, hanem én vagyok a kezdő, újonc pergető, nem is tudom, mi legyen, adjak mégis tanácsot neki? Alig múlt 12 óra eszik a csuka rendesen, gondolom, hiszen milyen jól fogunk.

1219 010

Egy kisebb csuka a kézben

1219 011 2

A csalicsere eredménye


Telefonálnak az ismerősök akik segítettek bejönni, ők a legjobb helyekre mentek társam szerint, de azt állítják nem fogtak semmit. Mi ezt nem hisszük el nekik, ők meg azt nem nekünk, hogy nem tudjuk, hány kapásunk volt.Csónaktársam közben kezd beindulni, egy alig 5 m-es dobással megfogja második halát, nem sok esélyt ad neki, pillanatok alatt beemeli, meg fotózni se tudom, majd fog egy 50 centi körüli kisebbet is, de ezt is a sekélyből, a tuskók közül, nem a mederből. Kezdenek kijjebb állni a halak? Kis idő múlva leülünk enni, mert nincs halunk, közben próbáljuk megfejteni, mi lehet a sok lemaradás oka, de most már jobb a hangulat, nagyon kellett ez a két utolsó gyors hal. 14 óra lehet mire újra kezdünk dobálni, illetve én még ülök és bambulok, amikor társam kanalát 2 méterre a csónaktól elkapja valami állat, nem kicsi, sőt nagyon vaskos farok csapódik fel, de sajnos csak pillanatokig van meg, ez is lemarad. Felpattanok hát én is és szűrjük a vizet rendesen, húzom a kanalat, belerángatok, koppan egy nagyot és megkönnyebbül a cucc, felém jön, fogom fel, majd kiesek akkorát odavágok, visszarúg, elindul oldalra és lemarad, abban a pillanatban társam bevág, neki nem marad le, nana, remélem nem cseréljük fel a szerepeket. Szinte a reggeli első helyen vagyunk, amikor ráfúj a szél minket egy fára, úgy megszorul a ladik, mintha egy fakoronán lennénk, csak az alsóbb ágak a víz alatt vannak, persze nekem arra kell dobnom. Nincs messze már a cucc az ágaktól, amikor rávágásom van, bevágok, megis van. Nade hogy veszem ki? Mindenütt gallyak. A krokodil nem morfondírozik, átsuhan a szélső ág alatt és feltekeri magát, tiszta a víz, így hálistennek latom merről-merre ment, ledugom a botvéget, kikötözöm a gallyról a halat ami addig nyugodtan pihen, de amint szabad a vásár áttekeri magát egy másik ágra—azanyád! Másodszorra is letekerem a gallyról, menne a harmadik ágra, no ezt már mégse, brutálisan emelek rajta, de így is majdnem eléri az ágat, de én vagyok az erősebb, felhúzom és két gally között villámgyorsan nyakoncsípem. Ez is a ma szokásos kettes körüli.

1219 012

Kiváló halbúvóhelyek

1219 013

A halakat azon a napon, inkább a tuskók belső, meder felőli részén fogtuk

1219 14

Talán a legnagyobb halunk volt


Közben az ismerős csónakból szorgalmasan dobálnak, de kapásuk sincs, majd egy közeledő csónakban újabb ismerős horgászokra köszönünk rá. Egész nap két haluk volt, és hazafele tartanak, de beszámolónkon fellelkesülve bekötnek a másik oldalunkra, így már hatan dobálunk a viszonylag kis területen. Koncentrálunk mi is nagyon, mert nagyon kéne fogni egy bizonyíték halat, de csend van így mindkét csónak lassan távozik, ha és kapás nélkül. Még épp látjuk őket, amikor társam bevág és egy szép kettes csukát landoltat a csónakban. Rámegyünk a pálya elejére és kitartóan dobálunk tovább, van egy-két gyanús kaparászásom, de nem vagyok benne biztos, hogy hal. Aztán jön egy hattyúcsapat, 7-8 madár száll nagyon alacsonyan. Amire akkor jövünk igazából rá, amikor társam reflexből feléjük dob és a kanál nem akar lepottyanni és a zsinór csak pereg lefele az orsóról. Nem kicsit bután nézünk egymásra aztán látom, hogy az egyik madáron átlóg a fonott. Szép óvatosan visszaváltja a felkapókart, és nagy szerencsénkre a hattyúról simán lepereg a madzag, a villantó pedig jó 70 m-re esik a vízbe. Lelkesen biztosítjuk egymást arról, hogy ezzel a dobással bizonyára felállítottuk a 14gr-os műcsalival történő távdobás rekordját.

1219 15

Halas búcsúfotó

1219 16

Lemegy a nap, indulhatunk hazafelé


Lassan sötétedik, mennünk kéne, de dobálunk még, ám igazán csak az időt töltjük, elégedettek vagyunk mindketten, csodálatos nap volt, sok hallal, sok kapással. Összepakolunk, indulnánk, társam valamilyen megmagyarázhatatlan indíttatásból odalép a Tomoshoz és ránt rajta kettőt, ami beindul. Igen ám, de a ladik oldalára van szerelve, mert a ladik vége annyira keskeny, hogy csak egy motornak van hely, ott pedig a villanymotor van. Leállítjuk és átszereljük hátra. Hiba volt, ott másodszorra az istennek se indul be újra. Mire visszarakjuk a villanyt sötét van, pedig jó lett volna az zuhatagon világosban átkelni. Szépen, öregesen indulunk a villanymotorral a kikötőbe, halistennek valahogy még bírja az akkumulátor, a csatornán is kinavigálunk vele, egyszer megyünk csak tuskóra, akkor csónaktársam majdnem kiesik a ladikból, mert állva vezet, hogy jobban láson. Hátrakapom a fejem, közben persze világitok a fejlámpával, egyenesen rá, elvakítom, így majdnem partnak megyünk, de aztán helyreáll a rend. Az élő Tiszán már nincs izgalom, egy-két bedobott bot alatt kell csak elnavigálnunk, de szépen beérünk a kikötőbe. Átöltözés után vár még ránk a 3 órás autóút, de az is, mint az egész nap, gyorsan elszalad, hiszen tele vagyunk élményekkel van mit megbeszélnünk.

Utóirat:A cikkben szereplő fotók közül néhány nem akkor és nem ott készült, kérlek, nézzétek el ezt nekem, akkoriban nem fotóztunk le minden halat és minden bokrot, csak az emlékezetesebb eseményeket, halakat örökítettük meg.

Írás, fotók: Kiss Gábor Zoltán

Szeretnéd tudni, ha új hírünk van?

© 2020 fishinfo.hu I horgászportál, horgászhírek, tippek, trükkök, receptek, horgászfelszerelés, versenybeszámolók

Facebook

Feliratkozás hírlevélre

Untitled 1