2018 tavaszán a versenynaptár megjelenésekor a Mozgáskorlátozottak és Látássérültek (MLS) országos bajnokságának helyszíneként Székesfehérváron a Palotavárosi felső tó került megjelölésre. Többen is elkezdtünk készülni a match botos és rakós pontyozásra.

Előkekötés, úszók, horgok, gumik, csúzlik, etetőanyagok és mindenféle egyéb felszerelés beszerzése mellett két alkalommal el is mentem próba horgászatra. Aztán június közepén jött a hír, hogy a verseny egy apró kárászos vízen, a bogyiszlói holtág bogyiszlói holtág versenypályáján kerül megrendezésre.Újratervezés, információgyűjtés következett. Szerencsére volt tapasztalat bőven, hiszen a két veterán és a három utánpótlás korosztály országos bajnokságait is itt tartották.

Amit minden beszámolóból le lehetett szűrni:

• Sok küsz várható, ezért az etetőanyagnak nem szabad „felfelé dolgoznia”, vagyis ne tartalmazzon felszálló szemcséket és alaposan, több részletben kell felvizezni a megfelelő állag eléréséhez.
• Bár rengeteg a kárász, meg kell találni az egyensúlyt az etetés ütemében és mennyiségében, hogy mindig elegendő legyen, ott tartsa a halakat, de ne telítődjenek el vele.
• Ugyancsak figyelni kell a szemes (kukorica, búza, kender) és az élőanyag (csonti, pinki, giliszta, szúnyog) felhasználásra és az arányokra.
• Nagyon finom szerelékek kellenek, de elég stabilaknak kell lenniük, hogy a szinte mindig szeles pályán, az áramló vízben se mozduljon el a csali.
• A kárászok hullámokban jelennek meg, le kell fogni amennyit csak lehet és meg kell próbálni ott tartani őket amíg csak lehet.
• Mivel a lehető leggyorsabban kell horgászni, nagyon fontos a megfelelő gumi, amivel biztonságosan lehet „röptetni” a kisebb halakat.

Nagyon jól jöttek ezek a tanácsok, mert már kevés időm volt a helyszíni tapasztalatszerzésre. Mindössze egy hétvégén, összesen 3 nap tudtam horgászni ott a verseny hetét megelőzően. Ez egyrészt megerősítette az előzetes várakozásaimat és arra is elég volt, hogy megtaláljam a megfelelő etetőanyag keverést, gumizást, megmérjem a vízmélységet, kipróbáljak pár ólmozást, csalizást és csalivezetést.

Ezek alapján készülve érkeztem szeptember első hétfőjén a hivatalos edzésre. Viszonylag jól tudtam fogni a kárászokat, elégedett voltam az etetőanyaggal, a gumizással és a csalikkal. Mivel az új szabályok szerint haltartót tilos volt használni, nem igazán volt összehasonlítási alapunk, de valahogy nem éreztem elegendőnek a fogást. Rengeteg olyan kapásom volt, ahol csak nagyon finom mozdítást láttam. Ha vártam, nem történt semmi, ha bevágtam, üresen jött ki a horog. A következő napokon emiatt az előkehossz variálásával, különböző horgok és úszók próbálgatásával telt.

Csütörtökön megérkezett segítőm, Csővári Tamás, aki maga is versenyző és az U25-ös kategóriában indulva sokat horgászott már ezen a pályán. A mozgáskorlátozott szakág versenyein gyakorlatilag párok horgásznak. A versenyzőket hat kategóriába sorolják, ami meghatározza a nekik nyújtható segítséget. Az alacsonyabb kategóriákban csak a pakolást, eszközök kézbeadását, míg a legmagasabb pontszámúaknál az alapetetést és akár a kupakos ráetetést is végezheti a segítő. Tamás nagyon sokat segített az elméleti felkészülésben, szerelék és előkekötésben, csalik előkészítésében. A fordulók közben a pakolás (cipekedés J) mellett szakmai tanácsokkal, a csali limit összeállításával, szákolással és az etetést is magára vállalva működött közre.

A kötelező edzésen, pénteken már gyűjthettük a halakat és a végén meg is mértük. Látszott, hogy nagyon együtt van a mezőny, dekák voltak csak a fogások közt. Végül elérkezett az első forduló napja is. A sorsolásnak most nem is annyira a konkrét helyek, nem is szélek, hanem a szomszédság volt a tétje. Nagyjából kiegyenlített küzdelemre lehetett számítani. Én végül a jobb szélső helyet húztam, amely ezen a szakaszon inkább hátrány volt, mivel ott némileg sekélyebb volt a mélység, félig szemből fújt a szél és az áramlás is ott „fordult”. Az edzések alapján kidolgozott taktika jól működött, hamar beálltak a kárászok és a mezőny elejében voltam. Aztán jött a már megfigyelt „hullámvölgy” a halak odébb vándoroltak és kezdtem visszaesni. Mire újra beindult a fogás sajnos már nem tudtam behozni a lemaradásomat, így 40 dkg-val a 4., 20 dkg-val az 5. helyezettől lemaradva a 6. helyen végeztem.

Az első forduló eredményei:
1. Gurisatti Gyula 10160 g
2. Jámbor János 7700 g
3. Jéger Szabolcs 7130 g
4. Samu Zsolt 6620 g
5. Csala Tibor 6430 g
6. Varga Tamás 6210 g

A kis létszámú mezőnyben már csak komolyabb kockáztatással volt esélyem előrelépni, ezért a vasárnapi fordulóban egy helyre próbáltam koncentrálni az etetésem és növeltem az etetőszúnyog felhasználást. Eleinte meg is volt az eredménye, de sajnos nem kívánt vendéget is odacsalt a sok élőanyag. Már az edzéseken is megfigyeltük, hogy a kis harcsák hajlamosak a mélyedésekbe feküdni kivált, ha oda etetünk. Velem is ez történt, több mint 30 percen keresztül nem tudtam halat fogni az etetésemen. Próbáltam persze körbehorgászni, de jóval lassabban jutottam el kapásig és nagyon lelassult a fogás üteme. Nem jött be a kockáztatás, így nem tudtam előrelépni, második nap és összesítésben is 6. lettem.

A végeredmény:
1. Gurisatti Gyula 2p 22010 g
2. Jéger Szabolcs 5p 14650 g
3. Jámbor János 6p 14110 g
4. Samu Zsolt 7p 14040 g
5. Csala Tibor 10p 11980 g
6. Varga Tamás 12p 10760 g

Azóta feldolgoztam a verseny tanulságait és talán sikerült megtalálni a hibákat. Azon leszek, hogy hasznosítsam a tapasztalatokat és ezekből is okulva horgásszak legközelebb.

Varga Tamás